Nevelés kisgyermekkorban (következetes nevelés)

Nevelés kisgyermekkorban (következetes nevelés)

 

A kép csak illusztráció!

Nevelni mindenekelőtt annyit jelent elvárni. Ahogy a gyerek nő mi szülők egyre többet várunk tőlük. Elvárásaink részben általános viselkedési szabályok, részben felszólítások, tilalmak formájában fogalmazódnak meg. Elvárásaink hatással vannak a gyermekre, igyekszik annak megfelelni, de az igyekezet nem mindig eredményes. Sok minden akadályozza a kisgyermeket abban, hogy elvárásoknak megfelelően viselkedjen (tévesen értelmezi a vele szemben támasztott követelményeket) nehéz számára a felnőtt elvárásának megfelelően viselkedni annak ellenére, hogy szeretne, de még nem képes rá.

Milyen tényezőktől függ, hogy a kisgyermek eleget tesz az elvárásainknak?

A gyermek elsősorban annak a kívánságait teljesíti és annak a személynek a kérései hagynak benne nyomot  (akkor is ha nem tartották be azokat), aki nagyon fontos a számukra, akinek a szeretetére elismerésére vágynak. Ezek a személyek a szülők. Sokban függ még attól is, hogy mennyire komolyan vesszük mi a követelményeket, megérzik és észreveszik, ha nem gondoljuk úgy. Ne feledkezzünk meg arról, hogy mit vártunk a kisgyermektől, Legyünk következetesek. Minden nap újra és újra meg kell győződnünk arról, hogy a kisgyermek hogyan teljesíti azokat, de ez ne jelentsen merevséget. Ne felejtsük el, hogy mit vártunk el tőle, de tagadjuk meg mereven a kérését. A következetes nevelés hatása végül nem kis mértékben függ azok realitásától, attól hogy a kisgyermek képes-e betartani mindazt, amit a szülők elvárnak tőlük. Miután a kisgyermek nem képes eleget tenni a felszólításnak, kívánságnak megszokja, hogy ne vegye komolyan a szülő szavait. Mereven erőszakosan keresztülvitt túlzott követelmények rendszerint eltorzítják a kisgyermek egészséges életmódját.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne terheljük túl nem reális követelményekkel?

Tegyünk különbséget fontos és kevésbé fontos követelmények között.

Mindig csak azt kívánjuk meg tőle, aminek a feltételeit biztosítani tudjuk.

Fokozatosság elve például étkezés közben a kisgyermek megfogja, a kanalat szájához emeli, és szájába teszi, megrágja és lenyeli. Nekünk felnőtteknek ez egy egyszerű feladat, de egy kisgyermeknek, aki nem rég gyakorolja a helyes étkezést. Hiba, ha a nem örülünk a részeredményeknek, nem dicsérjük meg.

Minél szívesebben tartják be a kisgyermekek a követelményeket annál nagyobb annak nevelőértéke. Ne csak arra törekedjünk, hogy betartsák, ha nem arra is, hogy lehetőleg önként szívesen kövessék utasításainkat. Ennek megvalósítása sokban függ a szülő-gyermek kapcsolattól is.

Hogyan szerezzünk érvényt elvárásainknak?

Emlékeztessük mindig a követelményeinkre. A szabály ilyenkor aktualizálódik, figyelmeztető jelleggel bír. A gyermeknek hagyunk némi időt arra, hogy betartsa, amit kértünk tőle. Nyugtázó figyelemmel kísérjük végig az eseményeket. Az újonnan elsajátított viselkedési szabályokat és azok betartását mindig dicsérjük meg.

Szabályszegés okai:

Megfeledkeznek néha a gyerekek róla. Kipróbálják, mennyire vesszük komolyan a szabályokat. Elvárásaink során igyekezzünk kérésünket egyszerűen egyértelműen megfogalmazni (pl: nem egyértelmű felszólítások: Legyél jó fiú! Egyél szépen! Aludjál szépen! Ezek a felszólítások egy kisgyermek számára tág fogalom, nem tudja hogyan kell betartani! )