Helyes szokások kialakítása kisgyermekkorban

 

 

A kép csak illusztráció!

 

A szokások a feltételes reflexek láncolatából áll. Ismétlődés hatására alakulnak ki, amilyen könnyen alakulnak, olyan nehezen szűnnek meg! Csak tudatos tervszerű összehangolt munka eredményeként alakulnak ki. Nagyon fontos, hogy minden gyermek más- és más személyiség ezért törekedni kell a szokások kialakítására, miközben tiszteletben kell tartani az egyéni szokásokat. Csecsemőkortól fontos, hogy mindent, ami a gyermekkel történik, történi fog, amit megkívánunk, tőle kérünk vagy tiltunk, MAGYARÁZZUK meg neki. 2-3 éves kor körül a számtalanszor hallott érvek monotonná, hatástalanná válnak, ilyenkor elég egy rövid utalás a szabályra. Ne csak követeléseinket, utasításainkat magyarázzuk meg, hanem minden eseményt, történést, változást kísérjen magyarázat.  A magyarázat eredménye, hogy figyel szavainkra, megérti azokat végül 2-3 éves korára elvárja a magyarázatot.

Miért kérdez állandóan a gyerek?

Nem jegyezte meg. Talán nem értette a válaszunkat.

Magyarázatunk legyen mindig igaz (hitelesség alapja) gyakran a felnőttek megtévesztik a gyereket. Önmegtévesztés okai nálunk szülőknél: a siker, tréfa, kíméletből a gyerek iránt.

A megtévesztés elkerülése nagyon fontos a gyermek nevelése során, mert veszélyes bizonytalansághoz és a bizalom elvesztéséhez vezethet. Tovább már nem fog bennünk felnőttben megbízni a gyermek és így nem is hallgat ránk. Tehát MINDIG MONDJUNK IGAZAT!

 Elismerés dicséret hatása a kisgyermekre:

Örömet okozunk a gyermeknek vele. A csecsemőknél is fontos a szociális elismerés (mosolyra mosollyal válaszol). Ha dicsérjük a gyermekünket örül, és ha örül akkor igyekszik a úgy viselkedni, ahogy mi elvárjuk tőle, hogy újra és újra megismétlődjön. Ezt nevezik motiváltságnak. A gyermek számára dicséret lehet egy helyeslő pillantás, kedves mosoly, jóváhagyó biccentés. A dicséret elismerés fontos a kisgyermekeknek, mivel nincs önálló értékrendszerük. A helyesen alkalmazott dicséret eredményezi a családban a derűs boldog légkört. A helytelenül alkalmazott dicséret, mint pl. a tárgyi jutalmak (csoki, játék), ígéretek nem ajánlott. Mivel szociális jutalmat akkor értékeli, ha jutalomhoz társul valami. Soha ne dicsérjünk mechanikusan, mindig a kisgyermek magatartását, teljesítményét dicsérjük, nem a gyereket Pl. Nagyon szép várat építettél! Komoly elismerésnek veszik, ha feladattal bízzuk meg őket, ez a bizalom komoly jele. Elismerés feladat teljesítés bizalom a gyerek felé. Fontos, hogy minden kapjon a gyermekünk elismerést, ehhez folyamatos figyelemre van szükségünk. A jó szülő észreveszi, megtalálja a gyermek viselkedésében azt, amit el lehet ismerni, meg lehet dicsérni.

Büntetés hatása a kisgyermekre:

Nagyon fontos megjegyezünk a gyerekek nem követnek el bűnt, hiszen a szokások kialakulóban vannak. Ha többszöri figyelmeztetés, magyarázat ellenére se teljesíti, a kisgyermek a fontos követelményt a gyermeknek észre kell vennie, hogy mi ebbe nem nyugszunk bele. A büntetés célja a helytelen cselekedetek megakadályozása és elvárásaink komolyságának megértetése. A büntetés nem az egyetlen és nem mindi a célravezető módja a helytelen magatartás megszűnésének. A nevelés célja, hogy ne csak nem merje hanem ne is akarja megcsinálni a rosszat. Helytelen nevelési forma a szeretet megvonása, megfélemlítés, megszégyenítés. Soha ne alkalmazzuk gyermekünknél ezeket az eszközöket. Gyakran felelős a jellemhibák kialakításában a helytelen nevelés. A megfélemlítés bármelyik formája veszélyes kórós nevelési eszköz. A felnőtt viselkedése kisgyermek számára példa, ennek tudatában kell viselkedni egymás között és a gyermekkel szemben is.

Nevelés kisgyermekkorban (következetes nevelés)

Nevelés kisgyermekkorban (következetes nevelés)

 

A kép csak illusztráció!

Nevelni mindenekelőtt annyit jelent elvárni. Ahogy a gyerek nő mi szülők egyre többet várunk tőlük. Elvárásaink részben általános viselkedési szabályok, részben felszólítások, tilalmak formájában fogalmazódnak meg. Elvárásaink hatással vannak a gyermekre, igyekszik annak megfelelni, de az igyekezet nem mindig eredményes. Sok minden akadályozza a kisgyermeket abban, hogy elvárásoknak megfelelően viselkedjen (tévesen értelmezi a vele szemben támasztott követelményeket) nehéz számára a felnőtt elvárásának megfelelően viselkedni annak ellenére, hogy szeretne, de még nem képes rá.

Milyen tényezőktől függ, hogy a kisgyermek eleget tesz az elvárásainknak?

A gyermek elsősorban annak a kívánságait teljesíti és annak a személynek a kérései hagynak benne nyomot  (akkor is ha nem tartották be azokat), aki nagyon fontos a számukra, akinek a szeretetére elismerésére vágynak. Ezek a személyek a szülők. Sokban függ még attól is, hogy mennyire komolyan vesszük mi a követelményeket, megérzik és észreveszik, ha nem gondoljuk úgy. Ne feledkezzünk meg arról, hogy mit vártunk a kisgyermektől, Legyünk következetesek. Minden nap újra és újra meg kell győződnünk arról, hogy a kisgyermek hogyan teljesíti azokat, de ez ne jelentsen merevséget. Ne felejtsük el, hogy mit vártunk el tőle, de tagadjuk meg mereven a kérését. A következetes nevelés hatása végül nem kis mértékben függ azok realitásától, attól hogy a kisgyermek képes-e betartani mindazt, amit a szülők elvárnak tőlük. Miután a kisgyermek nem képes eleget tenni a felszólításnak, kívánságnak megszokja, hogy ne vegye komolyan a szülő szavait. Mereven erőszakosan keresztülvitt túlzott követelmények rendszerint eltorzítják a kisgyermek egészséges életmódját.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne terheljük túl nem reális követelményekkel?

Tegyünk különbséget fontos és kevésbé fontos követelmények között.

Mindig csak azt kívánjuk meg tőle, aminek a feltételeit biztosítani tudjuk.

Fokozatosság elve például étkezés közben a kisgyermek megfogja, a kanalat szájához emeli, és szájába teszi, megrágja és lenyeli. Nekünk felnőtteknek ez egy egyszerű feladat, de egy kisgyermeknek, aki nem rég gyakorolja a helyes étkezést. Hiba, ha a nem örülünk a részeredményeknek, nem dicsérjük meg.

Minél szívesebben tartják be a kisgyermekek a követelményeket annál nagyobb annak nevelőértéke. Ne csak arra törekedjünk, hogy betartsák, ha nem arra is, hogy lehetőleg önként szívesen kövessék utasításainkat. Ennek megvalósítása sokban függ a szülő-gyermek kapcsolattól is.

Hogyan szerezzünk érvényt elvárásainknak?

Emlékeztessük mindig a követelményeinkre. A szabály ilyenkor aktualizálódik, figyelmeztető jelleggel bír. A gyermeknek hagyunk némi időt arra, hogy betartsa, amit kértünk tőle. Nyugtázó figyelemmel kísérjük végig az eseményeket. Az újonnan elsajátított viselkedési szabályokat és azok betartását mindig dicsérjük meg.

Szabályszegés okai:

Megfeledkeznek néha a gyerekek róla. Kipróbálják, mennyire vesszük komolyan a szabályokat. Elvárásaink során igyekezzünk kérésünket egyszerűen egyértelműen megfogalmazni (pl: nem egyértelmű felszólítások: Legyél jó fiú! Egyél szépen! Aludjál szépen! Ezek a felszólítások egy kisgyermek számára tág fogalom, nem tudja hogyan kell betartani! )

Mozgásfejlődés a baba első évében

Az újszülött alap helyzete

Az újszülöttet és a csecsemőt háton fekvő helyzetben tesszük le az ágyába, illetve játszóhelyére mindaddig, amíg önállóan, könnyedén nem tud hátáról a hasára és hasáról a hátára fordulni. A hasra fektetés akadályozza a fiatal csecsemő karjának, kezének szabad mozgását, így korlátozza saját kezének nézését, aminek pedig fontos szerepe van a szem és a kéz koordinációjának kialakulásában, és kézügyességének fejlődésében.

A hasra fordulást megelőző időszak

Az egészséges újszülött mozgása még rendezetlen. Karjával hadonászik, lábával rugdalózik, törzsét is mozgatja, de mozdulatait még nem irányítja. Rug-kapálódzása közben olykor elmozdul eredeti helyéről, esetleg a feje irányában felfelé csúszik fekhelyén.

A jól fejlődő csecsemő 3-4 hetes korától kezdve követi szemével, majd fejével a figyelemfelkeltő tárgyakat, a föléje hajló felnőtt mozgását. Saját testrészei közül először a kezét fedezi fel, figyeli csuklójának, ujjainak mozgását, közelíti, távolítja a szeméhez, később a véletlenszerű kézmozgást akaratlagosan ismételgeti. A második negyedévben már kezével nyúl az őt érdeklő tárgyak után.

4-6 hónaposan ismerkedik a lábával, fogdossa, tapogatja, a szeme elé emeli. Ahogy a távolabbi tárgyak iránt is érdeklődik, azok után is nyúl, hátának egyik oldala, válla, medencéje fokozatosan egyre nagyobb szögben emelkedik el az alaptól. Rugdalódzás és játék közben egyre nagyobb szögben fordul el a hátáról, míg egészen az oldalára fordul. Ettől kezdve egyre többször és egyre hosszabban játszik az oldalán fekve, pihenni visszafordul a hátára.

Kb. 6 hónapos korára teljesen a hasára fordul. Amikor már begyakorolta a hasra és visszafordulást, könnyen megváltoztatja a helyzetét.

A  hason élés időszaka

A hason fekvés módja fokozatosan változik. Eleinte csak rövid időre emeli fel a fejét, a vállát a gyerek. Később alkarjára vagy nyújtott könyökkel a tenyerébe támaszkodva nézelődik illetve játszik, a fejét egyre biztosabban tartja. Néha a kezét, lábát egyszerre emeli az alaptól, csak a hasán támaszkodik „repül”. A hasra és visszafordulás új helyváltoztatási módokat tesz lehetővé. Hempergéskor a gyerek hasra fordul, majd vissza a hátára, ezt ismételgetve messzire el tud jutni a kiindulási helyéről.

Gurulásról akkor beszélünk, ha egymás után több fordulatot tesz azonos irányban. Ennél is fejlettebb helyváltoztatási mód a kúszás. A hasán mozgékonyan játszó gyerek egyre távolabbra nyújtózkodik egy-egy tárgy iránt, lábára, térdére támaszkodva. Kúszáskor törzse az alapon fekszik, karjával húzza, alsó végtagjaival pedig tolja magát. A kúszásnak sokféle változata van. Van csecsemő, aki mindkét karján, könyökén megtámaszkodik, s egyszerre húzza magát mindkét karjával, s van, aki két karját váltogatva használja.

Az alapról való felemelkedés időszaka

A hason egyre mozgékonyabb csecsemő olyan mozgásokat kezd gyakorolni, amelyek során már nem csak a felsőteste emelkedik el az alaptól, hanem a medencéje sem simul hozzá az alaphoz, hol egyik, hol másik oldalát fordítja el, egyensúlyát karjával, s egyik lábát előre téve tartja meg. Ebből a helyzetből felkönyököl, majd félig felül.

Törzse fokról-fokra válik függőlegessé, alkarjára, majd tenyerére támaszkodik, egyre közelebb a törzséhez, testsúlya egyre inkább az egyik, majd mindkét ülepére nehezedik, végül felül.

Másfajta felemelkedési próbálkozás: ha térdét maga alá húzva, könyökét kinyújtva, tenyerére támaszkodva egész törzsét felemeli az alapról, azaz négy- kéz-térdre emelkedik. Ebben a helyzetben csak szemlélődni és saját mozgásával tud játszani, hiszen mindkét kezét lefoglalja a helyzet megtartása. Mégis jelentős állomás mozgásfejlődésében: újabb helyzet – és helyváltoztató mozgásoknak lesz a kiindulópontja.

Vannak gyerekek, akik négy- kéz-térd helyzetből jutnak el az üléshez: kezükön megtámaszkodva egyre hátrább tolják, és egyre lejjebb engedik a medencéjüket, míg végül két sarkukra, vagy két sarkuk közé leeresztik testsúlyukat, ráhelyezik és hátuk felegyenesedik.

A négy- kéz-térdre emelkedés után fel is térdelnek a csecsemők, eleinte valamiben megkapaszkodva, később szabadon kapaszkodás nélkül is. A feltérdelés vezet a felállás felé, a térdelő gyerek valamiben megkapaszkodva előbb az egyik talpát az alapra helyezi, majd álló helyzetbe húzza magát. A már négy-ké-ztérdre emelkedő gyerek kúszása fokozatosan mászássá alakul: kúszás közben emeli a törzsét az alaptól, egyre hosszabban és egyre magasabban, térdét közben maga alá húzva úgy halad előre, hogy törzse egyáltalán nem érinti az alapot.

Többnyire négy-kéz-térden másznak a csecsemők, némelyik olykor négy-kéz-talpon is mászik, de rendszerint inkább a kertben, füves, kavicsos egyenetlen talajon. Ha módjuk van rá a vízszintes terepen való mászással egy időben megtanulnak a gyerekek fel és lemászni, lépcsőn, mozgásfejlesztő eszközökön, bútorokon. Egyes gyerekek térden járva is közlekednek, elsősorban és legkitartóbban azok, akik valamilyen okból a szokásosnál később állnak fel, s nehezebben tartják meg álló helyzetben az egyensúlyukat. Káros, ha a csecsemő mozgásfejlődéséből kimarad, vagy megrövidül az a szakasz, amikor hempereg, gurul, kúszik vagy mászik. 

A felülést, felállást követő időszak az önálló járásig

A felüléstől, felállástól még hosszú út vezet a biztonságos, helyes ülésig, állásig, az elindulásig és az önálló járásig. Az ülő helyzetnél eleinte még nagy szerepe van az egyensúly megtartásában a végtagoknak, karját, kezét támaszkodásra használja a gyermek, még nem tudja függőlegesen tartani a törzsét. Sok gyerek a földön ülve egyik lábát maga alá húzza, vagy oldalt, térdben hajlítva maga mellé helyezi, a másikat előre nyújtja. Csak később nyújtja előre mindkét lábát, de gyakran még ilyenkor is szétvetett helyzetben. A második év első negyedévében már lépcsőfokra, alacsony padra vagy nagyméretű játékra is ráül. Akkor ül valamin jól, kényelmesen, ha mindkét talpa a földön nyugszik. A jól ülő gyermek a szék támláját nem használja támasztékul, nincs szüksége támlás székre.

A kapaszkodva felálló csecsemő testsúlya kezdetben nem nehezedik egészében az alsó végtagjára, hanem a kezével tartja magát függőleges helyzetben. Az állásból való leereszkedéssel ezért van kezdetben nehézsége sok gyereknek, nem könnyű megtalálni a fogás mértékét, ami az esés nélküli leereszkedést lehetővé teszi. Ilyenkor olyan helyzetbe tesszük le, amelyben biztonsággal tud mozogni, s néhány nap alatt megtalálja a leereszkedésnek önmaga számára legjobb módját. A kezdő járó gyerek kezdetben fogódzkodva, oldalazva, után lépéssel lépeget.

14-18 hónapos kora között önállóan járni kezd és ott is fel tud állni, ahol nincs mibe kapaszkodnia. A kezdő járó eleinte széles alapon, terpesztett lábbal, befelé fordított lábfejjel, kissé roggyant térddel jár, óvatosan, lassan lépeget. A térdeit járás közben a magasba emeli, és felemelt karjával egyensúlyoz. A rendszeres járás kezdetét követő hetekben a járó gyerek két lába egyre közelebb kerül egymáshoz, két lábfeje is egyre párhuzamosabb.

Lépcsőn eleinte után lépéssel, ezután váltott lábbal közlekedik

Új ételek és Izek bevezetése a babáknál

A kép csak illusztráció!

A gyermek táplálása a fejlődés egyik legfontosabb kérdése. A helyes étrend azonban,csak az egyik feltétele a baba helyes táplálásának is. Etetések alkalmával el kell érnünk, hogy a baba fejlődésének szükséges táplálékot szívesen, korának megfelelő módon és mennyiségben, jó étvággyal fogyassza el.A jól evő babának minden étkezés örömet okoz.Figyelnünk kell arra , hogy a kísérletezés közben ne borítsuk fel az étkezési rendjét a babánknak. Új ételt úgy vezessünk be, hogy kezdetben ugyanúgy kapjon enni, mint eddig és az új ételből csak 1-2 kanállal kínáljuk meg.  Célszerű mindig étkezés előtt vagy utána megkóstoltatni a babával az új ízt. Első alkalommal egészen kevés mennyiséggel próbálkozzunk, bármilyen egészséges is az új étel. Lehet, hogy a babánk többet szeretne kapni a finomságból,de ne adjunk neki többet belőle. Mert lehet, hogy a csecsemő szervezete még se tűri olyan jól az újdonságot és az nagy problémát okozhat. Ha azt vesszük észre, hogy lágyabb a babánk széklete, vagy kiütések jelenének meg nála esetleg nyugtalanabb nyűgösebb, akkor a kísérletezést függesszük fel egy pár napig. Ilyenkor nyugodtan ki lehet kérni a védőnő és az orvos tanácsát is. Ha a baba nem fogadja el az új étel, annak más változatával inkább másnap kínáljuk meg. Mert a baba türelmetlenebb lesz a végén és semmilyen más ételt se fog elfogadni. Saját türelmetlen kísérletezésünkkel egyenesen szeszélyességre neveljük gyermekünket. Úgyhogy csak nyugodt állapotunkban szoktassuk az új ízekhez a babát. Az új ételek bevezetésére 3-4 hetet rá kell szánni. Például  ha szeretnénk, hogy a babánk 6 hónapos korára 1 étkezése már főzelék legyen, akkor 5 hónaposan korától kezdjük szoktatni az új ételhez. Mindig csak 1 tényező legyen új, csak így tudunk hamar rájönni az esetleges ellenállás okára. Ha áttérünk kisebb kanálról a nagyobbra akkor azt ne az új étellel próbáljuk. Nem kell ilyen óvatosan szoktatnia a babát ha nem új ízeket vezetünk be , ha nem csak átcsoportosítjuk ételét.

Várandósgondozás röviden a 9 hónap alatt

4-12. hét: 

Nőgyógyászati szűrővizsgálat ( citológia, chlamidia)

Koraterhességi ultrahang-vizsgálat

Első védőnői találkozás, gondozási könyv kitöltése, törzslap felvétele

Laborvizsgálat, belgyógyászati vizsgálat, fogorvosi szűrés

11-13. hét:

Első trimeszteri ultrahang vizsgálat

Ultrahang+biokémiai szűrés (kombinált teszt)

16. hét:

Biokémiai laborvizsgálatok ( AFP, hármas vagy négyes teszt)

18-20. hét:

Második trimeszteri ultrahang vizsgálat

23-25. hét:

Terheléses cukorvizsgálat és vérképellenőrzés

29-31. hét:

Harmadik trimeszteri ultrahang vizsgálat szűrővizsgálat

12-32. hét:

Négyhetenkénti terhesgondozói, védőnői vizsgálat

32-36.hét:

Kéthetenkénti terhesgondozói vizsgálat, egyszeri védőnői vizsgálat 

36. héttől:

Hetenkénti terhesgondozási vizsgálat

Hetenkénti CTG és áramlásvizsgálat

Vérképellenőrzés

Ultrahang vizsgálatok

40. héttől:

CTG vizsgálatok más naponta, áramlásvizsgálat

Baba átfordulását segítő gyakorlat

A kép csak illusztráció!

Annyi kérdés merül fel az anyukában a baba gondozása és nevelése közben. Egyik ilyen téma a mozgásfejlődés. A kisbabák egyes mozgásokat fokozatosan tulajdonítanak el, egyik ezek közül az átfordulás. Fontos tudni, hogy a mozgásfejlődés lépései elég tág időhatárok között mozognak, és nem ritka, hogy a szülők kisebb késéseket vagy sorrendbeli eltéréseket tapasztalnak.Egyes babák meg tudnak fordulni hátukról a hasukra már 3 hónapos korban, de többségüknek szüksége van a nyak és kezek erős izmaira, ezért 5-6 hónapos korban fordulnak át. Ezen a videón bemutatják, hogy hogyan segíthetsz gyermekednek elsajátítani az átfordulás gyakorlatát. 

Az újszülött baba öltöztetése

A kép csak illusztráció!

Az öltözködés legfontosabb szabálya: Réteges öltözködés, mely egy réteggel több, mint amiben az anyuka jól érzi magát. Ha pl. olyan a hőmérséklet, hogy az anyuka egy könnyű pulóverben érzi jól magát, akkor a csecsemőre a rugdalódzó fölé egy kis mellénykét, vagy pulóvert adjunk. Ha alszik, akkor csak egy kis takarót. Hogy a kicsinek milyen a hőérzete azt a tarkónál állapítsuk meg. Ha itt hideg, akkor fázik, ha izzadt, akkor melege van. A kéz, láb nem mérvadó, mert ebben a keringéstől függően, nagy egyéni különbségek vannak. A baba  hőleadása,hőcseréje rosszabb,mint a felnőtteké. Emiatt könnyebben kihűl, de könnyebben be is fülled. Ezért a természetes anyagból készült, meleg, de jól szellőző ruhák a legelőnyösebbek. Ne a végtagok hőmérsékletét vegyük figyelembe, a baba tarkóján ellenőrizzük, hogy nem fázik-e, illetve nincs-e melege. Amikor a baba tarkója hideg, akkor fázik. A ruhák ne legyenek sehol szorosak, de túl nagyok se, mert az akadályozza őket a mozgásban, és kellemetlen, esetleg fájdalmas is lehet a viselésük számára.Ingek helyett a kombidresszt részesítsük előnyben, mert az nem gyűrődik fel, könnyebb az öltöztetés és kényelmesebb is. Olyan ruhadarabokat használjunk, melyek könnyen nyithatók, ezáltal az öltöztetés folyamata könnyebbé válik a baba és a mama számára is.A baba ruháinak tisztántartását az első időkben külön kezeljük a család többi tagjának ruháitól. Érdemes olyan ruhadarabokat beszerezni, melyek praktikusak a pelenkázás szempontjából. Ezek a ruhák oly módon nyithatók, hogy a pelenka cseréjéhez ne kelljen teljesen levetkőztetni a babát. Nem túl kellemes folyamat ez a számára, ezért érdemes a lehető legkevesebb alkalommal kitenni ennek. Első feladat a pelenkázás, majd az alsónemű, jó esetben kombidressz feladása. A kombidresszt először a baba fején húzzuk át, majd utána húzzuk bele a karjait oly módon, hogy azt előtte kitágítjuk a kezünkkel, harmonika szerűen felgyűrjük, így egy pillanat alatt át tudjuk bújtatni a baba kezét, majd azután eligazgatjuk rajta a kombidressz ujját.A babát a popsijánál fogva emeljük meg, így húzzuk le a hátán a kombidressz, majd ezután már csak össze kell patentozni alul.
A rugdalódzót legjobb a lábakkal kezdeni, majd a popsit megemelve a derekáig húzni. Ezután húzzuk fel a hátán, igazgassuk el és ezután bújtassuk bele a kezeket, a kombidressz feladásakor használt módszerrel. Ezután gomboljuk végig a rugdalódzó elejét. A hátulgombolós rugdalódzó esetében fordítsuk hasra a babát és úgy gomboljuk végig.
A rugdalódzó fölé kerülő ruhadarabokat, pulóvert, kardigánt, ugyanúgy adjuk fel a babára, mint a kombidresszt. Minden ruhadarab feladásakor tágítsuk ki azokat a részeket, ahol a baba testrészeit át kell bújtatni, majd ezután rendezzük el és alaposan győződjünk meg arról, hogy nem ráncolódik, így nem lesz kényelmetlen érzése a babának. Ha a pelenka nem áztatja át a ruházatot, akkor naponta egyszer elég a babát tiszta ruhába öltöztetni.